Képek, képek, képek

Ez most egy képes poszt lesz, mert már kicsit késő van :)

Ők így jelölik, hogy gyorsabb vagy lassabb...

Sötét egy város ez.

Ez egy Szervízes autó, nekem tetszik. Foglalkozási ártalom.
Nem, nem én mentem össze :)

Én akkor ezt most vezetni fogom.

Szombaton végre kiszabadultunk a városból (amit egyébként imádok) és elmentünk az Everglades nemzeti parkba. Itt airboat-oztunk egyet, majd volt egy aligátor show is.

Útközben is találkoztunk néhány aligátorral.

Everglades

Everglades

Aligátor a susnyásban 1

Aligátor a susnyásban 2.

Ha nem is békakirályfi... cuppanós volt :)

Sziszegett, gondolom nem örült, hogy megzavartuk a sziesztát.

Ez a fickó játszott az életünkkel :)

Az airboat-tal indulunk el éppen.

Ez már a puszi után volt.

Később átmentünk a komolyabb nemztei parkba:

Igen, azok ott aligátorok. Igen, azok meg a sétálgató emberek.

Bocsi, ezt már nem volt kedvem átforgatni.

Egyébként nem véletlen, hogy ilyen kép rólam nem lesz. (nem, nem azért, mert a jobb lábam épp egy aligátor szájában volt...) hanem, mert én ugyan nem fogok ilyen közel menni hozzájuk :)

És még szombaton lejutottunk a strandra is.

...

...

...

A következő két kép közül nem tudom eldönteni, hogy melyik miatt fogtok jobban utálni. Bár szerintem még lesz néhány.

Nekem mondjuk ez jobban bejön :)

És végül: ide járunk minden nap dolgozni:

Jó reggelt mindenkinek!

:)

Első napok... csak szívom magamba az élményeket

Egy kitartó alvás után (el is aludtam frankón...) István visszajött értem és elvitt a Kelly központjába: itt található.

Az első 1-2 nap leginkább ismerkedéssel telt, és próbáltam beilleszkedni, helytállni, minél többet minél hamarabb megtanulni, átvenni Istvántól. Márcsak azért is, mert ő pénteken elutazott.

Csütörtökön délután, mivel a többiek, akik már itt voltak 3 hete, megbeszélték, kivittek minket a gépekhez. Képzeljetek el egy nagyobb homokozót, mindenféle játékkal. Csak ezek a játékok háromszor olyan magasak mint ti :)

Íme néhány kép,

Azt mondták, őstehetség vagyok... :)

Érdekes volt ezeket a nagy monstrumokat irányítani. Hihetelen, hogy mennyi energia szabadul fel belőlük...

Még csütörtök este lementünk az Ocean drive-re kicsit körülnézni. A többiek pedig búcsút vettek az óceántól. Nos, az Ocean drive-al kapcsolatban tippelős versenyt hirdetek.

A kérdés, hogy hány különböző árnyalatban tudok majd új Mustangot fényképezni.

Á, tényleg itt láttam először az óceánt is. Sajnos tök sötétben :) (csak zárójelben, nappal még azóta sem...)

A péntek hamar eltelt. Dávid és István leléptek, én pedig átköltözhettem az Aviation ave-re, ami egy viszonylagos stabilitást adott. Már csak azért is, mert két napja a csomagtartóban volt a bőröndöm :) csütörtökre ugyanis nem sikerült szállást foglalni, de nekem leginkább mindegy volt, hogy hol alszom aznap.

Tehát beköltöztem a fiúkhoz (Gábor, Csabi és Fecó).

Hatalmas ez a lakás. Bár már kezdem megszokni (sajnos), hogy itt minden nagyobb. A város, az utak, a fák, a házak, a kocsik, a terek. Minden nagy és kényelmes. És napfényes :) általában. Hát mégiscsak Miami.

Ez a konyha meg a nappali (egy része) :)

Szombaton már megkaparintottam a kocsit, mivel én fuvaroztam át Andit és Petit a Blue-ból. Nekik délután ment a gépük, Csabáéval együtt. Gábor pedig este hagyott itt minket.

Este Fecóval először vacsorázni mentünk ki, majd később bulizni. Találtunk egy zongorás helyet, Crazy pianos a neve és frankó kis műsort adnak.

Így telt el az első (fél)hetem. Vasárnap már nem sok vizet zavartunk, kicsit kimentünk vásárolni a Dolphin mall-ba (kb 5ször akkora mint az Aréna pláza). Este kosármeccset néztünk a tv-ben, éjjel pedig kimentünk Zsókáért a reptérre.

Akkor indulás!!

A gépem a lehetőségek hazájába február 10-én délután fél 1-kor indult volna Ferihegyről. Persze nem én lennék, ha az indulás előtti utolsó órákat egyrészt nem rendőrök, mentősök és tűzoltók körében tölöttem volna el. De ez egy másik történet... Persze akkor épp még nem tudtam, hogy ezek tényleg az indulás előtti utolsó órák. Csak kicsit derült ki, hogy a New York-i járatot, amivel Budapestről mentem volna, törölték a new yorki nagy hóesés miatt.

Köszönet ezúton is Gábornak, aki rábukkant erre az információra, így is meggyorsítva a kijutásomat.

Miután éjjel 11 körül kiderült, hogy bizony New York felé döcögős lesz az utazás, sikerült egy Budapest-Párizs-Miami útvonalat lefoglalni. Az izgalmas az volt a helyzetben, hogy a párizsi gép reggel 7kor indult Budapestről. :) Igen, gyorsan tudok pakolni, mert akkor azért még nem voltam készen.

Az útról magáról inkább nem írnék sokat. Hosszú volt, kényelmetlen volt, fárasztó volt. Szerencsére nem csigát adtak a franciák ebédre.

Mindenesetre, senkinek sem javaslom, hogy az utolsó pillanatban foglaljon helyet egy tengerentúli járatra. Esélyes, hogy a legrosszabb helyet kapja meg.

Tehát felszálltunk és repültünk, csak repültünk és repültünk :)

Délután 5 körül értem Miamiba. És fantasztikus érzés volt végre megérkezni. Nem kellett sietni az átszállás miatt. Sütött a nap, a határon barátságosak voltak és előzékenyek. Semmit nem találtak nálam, ami érdekes lett volna számukra, szóval jófejek voltak és beengedtek.

A terminálban pedig már várt rám István, a kedvenc főnököm :)

Furcsa mód, akkor nem igazán éreztem magam fáradtnak, így még aznap este résztvettem a Kelly éles indulásának tiszteletére rendezett vacsorán. Jól éreztem magam, megismerkedtem mindenkivel, utána egy névre sem emlékeztem. Majd miután 11 körül már majdnem koppant a fejem az asztalon, a buli is végetért. Mi pedig visszamentünk a The Blue nevű szállodába: ez itt a reklám helye.

Itt kaptam egy hatalmas apartmant (igen, leginkább apartman). Zuhanyzás után pedig rögtön beájultam a hatalmas ágyba. Alvás még ilyen jól nem esett.

(Már csak azért sem, mert akárhogy is vesszük, 48 órája talpon voltam, leszámítva egy órácska kábultságot a Párizs felé tartó gépen, meg kb megint egy órát a párizsi kifutópályán várakozva.)

Mindenki riogatott, hogy majd felébredek hajnalban, merthogy jetleg... aha, persze :) Ok, jobban hatott rám a fáradtság.

Ez egy bazihosszú nap volt, örültem hogy vége lett. De! Akárhogy is, Miamiban voltam, az USA-ban és még egy darabig itt leszek.